szeretek olvasgatni, nézelődni a neten. több blogot is olvasok, és arra jöttem rá, hogy sokat a "Tisztelt Olvasóknak" írnak. hát én nem most nem írok gondolatokat, mert nem akarok. csak azért írok "neked" bár valószínűleg nem olvassa ezt itt senki, mert jólesik... leírni valamit amit gondolok, ami foglalkoztat, amiről szeretnék írni, elgondolkodni, jobban megismerni.
ígyhát kijelenthetem, hogy ez a blog önmagamért van.
jóéjt.
ha szar a kedv feldob
ha jó a hangulat buzdít
ha magányra vágysz "megért"
ha sírni támad kedved együttérez
de mindezek mellett kifejezi azt, amit te szavakkat, tettekkel nem tudsz vagy nem mersz. írsz vagy hallgatsz, szerzel vagy énekelsz de közöd van a zenéhez.
a tánctanárom mindíg azt idézte: "minden ember lelkében dal van" és ez milyen igaz
ma már a telefonokon is van zenelejátszó, létezik mp3, mp4, stb.. de mikor nemvolt a parazstok a földeken énekeltek.
nemkell a zenéről írni a zenéhez érzések kellenek a zanét nemcsak hallani, a zenét érezni, a zenét átérezni kell.
https://www.youtube.com/watch?v=tyes1pJprWU
https://www.youtube.com/watch?v=KTdP1tvVLUE
https://www.youtube.com/watch?v=nFXkqef3Njk
https://www.youtube.com/watch?v=Q7gLRUhNqTg
https://www.youtube.com/watch?v=1-rktfEJak4
https://www.youtube.com/watch?v=sagxCNjoQJY
https://www.youtube.com/watch?v=92xKGM3CVXE
ahol az élet kezdődik?
én várom a 18at. de hatalmas megdöbbenést váltott ki belőlem az a tény, hogy van aki nem. ugyan nem értem a dolgot, hogy miért nem, de ész érveket sem tudok szembeállítani a dolgokkal amiket a barátnőm mondott.
ma lett 17 éves és aztmondta vészesen közeledik a 18 és ő nemvárja, úgygondolja, ha betölti a 18at megváltozik az élete, sokak aztmondják nem és én hiszek is nekik, dehát mitcsináljak ostobán hangzik, de edit fél felnőni, fél felelősséget vállalni, gyerek szeretne maradni. az idő pedig nem áll meg. akár mennyire is szeretnénk.
"mindenkinek van egy időgépe, ami visszafelé visz az az emlék, ami előre az az álom."
valahogy ígygondolom énis. változtatni nemlehet és az idő nem áll meg. az ember nemmaradt örökké gyerek. akár szeretné akár nem. és nem nőhetsz túl hamar fel, bár a mai világban már azért ez máshogy hangzik mint mondjuk 20 évvel ezelőtt (nem tapasztalat)
lassan énis 18leszek igen kevesebb mint 5 hónap. nemvagyok érett, nemlettem felnőtt, gyerek sem vagyok már. vállalok felelősséget, dolgozok, tanulok, segítek amiben lehet mindenkinek.
a 18as korhatár nemcsak azt jelenti, hogy kiadják a cigit, a piát, hanem hogy az ember büntethetővé válik, ezért megkell gondolni amiket teszünk. éppen ezért figyeljünk oda mit csinálunk. nemminden végződik jól.
én személy szerint szeretnék felnőni, akár arra gondolok, hogy egyedül élni, akár arra, hogy nem parancsolnak nekem a szüleim, akár pedig arra, hogy keményen dolgoznom kell majd. nemérdekel. várom. mert az már az én életem lessz. és várom azt a napot mikor azt mondhatom, igen a saját életemet élem.
vajon mit várhat egy lány a mai demoralizált társadalomtól? nemírok nagybetűket és sok nyelvhelyességi hibát is ejteni fogok. nodehát itt élek. most élek. maradjunk annyiban, ha nem akarod, nem olvasod.
itt jelentem be, hogy kitartok azon álláspontom mellett, hogy a graffiti művészet. nem a firkákról beszélek. hanem azokról a képekről amiket szépnek találok. én mint mai lány.
ha szeretünk egy nagy művészt, festőt, zenészt, és utánna olvasunk rájövünk, hogy megnem értett művész volt. ez a mai világ sem érti meg a maga művészeit. illetve a felvilágosult fiatalok, nem azt látják egy graffitiben mennyire rontja a maga környezetét hanem mit jelent , a művész mit akart vele kifejezni, mennyire sikerült jól. nagyanyáink és nagyapaáink nem értik meg már szüleink sem , sőt saját korosztályunk szülöttei közt is vannak konzervatív jellegű egyének. mindenki legyen csak önmaga.
ezzel persze én senkit nemakarok bántani, nemis fogok szerintem, nemmondtam csúnyát, csak kifejeztem, midnenkinek egyéni az ízlése. a graffitiket énsem egy középület falán, de mondjuk egy félhomályos aluljáróban szívesen nézegetem. sőt örülök ha útvonalat látok. ezek tagek. csak egy egy felfirkantott név és máris tudja az ember ki merre járt, mere haladt bulizni, haza vagy csak sétált mert épp vele is történtek azon a napon dolgok.
nem egy és nem két fiatalt láttam műveik készítése közben és nemszörnyedtem el. inkább érdeklődve tekintettem azt mit miért tesz, mennyire megszokottak akézmozdulatai, felismerhetők vonásai. ezeket nem tanítják iskolákban, nem élheti ki sehol, mert ahol tanítanak ilyesmit ott nem engedik szabadon oylannyira mintha hiphop-ot hallgatva az utcán csinálja.
sokan nemlátják szívesen az utcákon ezeket a műveket, nemis kéri senki, hogy értse meg őket valaki is, de kérdés, hogyha mi megtanuljuk a nagy költők verseit, elolvassuk a legnagyobb írók könyveit, és elemezzük híres festők képeit, ők vajon nem tűrnék-e meg egy egy aluljáróba fújt graffiti látványát?
