vajon mit várhat egy lány a mai demoralizált társadalomtól? nemírok nagybetűket és sok nyelvhelyességi hibát is ejteni fogok. nodehát itt élek. most élek. maradjunk annyiban, ha nem akarod, nem olvasod.
itt jelentem be, hogy kitartok azon álláspontom mellett, hogy a graffiti művészet. nem a firkákról beszélek. hanem azokról a képekről amiket szépnek találok. én mint mai lány.
ha szeretünk egy nagy művészt, festőt, zenészt, és utánna olvasunk rájövünk, hogy megnem értett művész volt. ez a mai világ sem érti meg a maga művészeit. illetve a felvilágosult fiatalok, nem azt látják egy graffitiben mennyire rontja a maga környezetét hanem mit jelent , a művész mit akart vele kifejezni, mennyire sikerült jól. nagyanyáink és nagyapaáink nem értik meg már szüleink sem , sőt saját korosztályunk szülöttei közt is vannak konzervatív jellegű egyének. mindenki legyen csak önmaga.
ezzel persze én senkit nemakarok bántani, nemis fogok szerintem, nemmondtam csúnyát, csak kifejeztem, midnenkinek egyéni az ízlése. a graffitiket énsem egy középület falán, de mondjuk egy félhomályos aluljáróban szívesen nézegetem. sőt örülök ha útvonalat látok. ezek tagek. csak egy egy felfirkantott név és máris tudja az ember ki merre járt, mere haladt bulizni, haza vagy csak sétált mert épp vele is történtek azon a napon dolgok.
nem egy és nem két fiatalt láttam műveik készítése közben és nemszörnyedtem el. inkább érdeklődve tekintettem azt mit miért tesz, mennyire megszokottak akézmozdulatai, felismerhetők vonásai. ezeket nem tanítják iskolákban, nem élheti ki sehol, mert ahol tanítanak ilyesmit ott nem engedik szabadon oylannyira mintha hiphop-ot hallgatva az utcán csinálja.
sokan nemlátják szívesen az utcákon ezeket a műveket, nemis kéri senki, hogy értse meg őket valaki is, de kérdés, hogyha mi megtanuljuk a nagy költők verseit, elolvassuk a legnagyobb írók könyveit, és elemezzük híres festők képeit, ők vajon nem tűrnék-e meg egy egy aluljáróba fújt graffiti látványát?
